Az oxálsav szublimálásról

Általános tudnivalók

A méhészek egyik nagy kihívást jelentő nehézsége a varroa atka elleni küzdelem. Ez a kicsiny atka egy-két milliméteres nagyságával a méhek legveszedelmesebb ellensége. Betelepszenek a fiasításokba és abban szaporodnak, elbújnak a méhek lemezei közé, és szívják testnedvüket, zsírrétegüket csökkentve, szúrásaikkal vírusfertőzéseket terjesztenek. Jelenlétüket deformált, beteg méhek kísérik, és kezelés nélkül a méhcsalád halálra van ítélve. A varroa atka ott van mindenhol, legyen valakinek akár egy, vagy akár több száz méhcsaládja.

Az atka ellen több szer is használatban van, ezek közül az egyik gyorsan terjedő módszer az oxálsav szublimálás. Ezen eljárás során a kristályos fehér oxálsavat, amely állagában a porcukorra emlékeztet, magas hőfokon szublimálva (amikor a szilárd anyag a folyékony halmazállapotot kihagyva rögtön gáz halmazállapotot vesz fel) a méhkeretek közé juttatjuk, amely ott a kereteken, lépsejteken, méheken kicsapódik, és az atkákat elpusztítja. Az oxálsav működési mechanizmusa még nem ismert. Ami bizonyítást nyert viszont, hogy az oxálsavas szublimálás igenis hatékony a varroa destructor atka ellen, és helyesen alkalmazva nem ártalmas sem a méhekre, sem a mézre. Mézből 2 hét alatt kipárolog, és visszanyeri a méz a természetes oxálsav tartalmát. Az oxálsav természetes anyag, sok növényben – többek között például a sóskában – megtalálható, habár nem veszélytelen, amint a neve is mondja: sav. Emiatt kezelésekor és különösen a szublimáláskor megfelelő védőfelszerelést kell viselni, különösen fontos a zárt ruha, megfelelő szűrővel ellátott álarc (a megfelelő légzésvédő egy teljesálarc legyen, minimum ABE P3 kombinált szűrőbetétekkel) és vegyszerálló védőkesztyű viselése. Az oxálsav gőze a tüdőbe jutva súlyos károkat okoz már kis mennyiségben is, bőrön át is felszívódik! A szublimáláshoz különböző működési elven alapuló készüléket lehet vásárolni, áruk a néhány tízezer forinttól a százezer feletti sávig változik. A lényege mindnek egy: az oxálsavat felfűtik a kellő hőmérsékletre, a gőzt pedig bejuttatják a kaptár belsejébe. A méhészeket megosztja az oxálsavas szublimálás mikéntje: milyen hőfokon, mennyiségben és gyakorisággal kellene is alkalmazni. Jelenlegi rövid írásunkban – a tapasztalatainkra támaszkodva – a következőképpen foglalnánk össze:

• az alkalmazott oxálsav (oxálsav 2-hidrát) mennyiség 1-3 gramm közötti sávban mozog méhcsaládonként, habár az 1 gramm csak a valóban kicsi kölyökcsaládokra elég, 3 grammra pedig a nagy méhcsaládoknak van szükségük. Általánosan elmondható, hogy 2 gramm körüli oxálsav mennyiséget érdemes szublimálni átlagos méhcsaládonként.
• az oxálsav 157℃-on elkezd szublimálódni, azonban ezen a hőfokon a szublimálás lassú, ami a kezelést hosszadalmassá teszi, és nagy eséllyel a kezelő szerkezet belsejében is kicsapódik. 240℃ felett egyes tanulmányok szerint megnövekednek a nem kívánt, méhekre potenciálisan veszélyes melléktermékek aránya az oxálsav gőzében, emiatt e fölé a hőmérséklet fölé nem szabad menni. A gyakorlatban a 200-230℃ közötti hőmérséklet tartomány ajánlható.
• gyakoriság tekintetében tényleg nagy eltérés van a méhészek véleményében. Figyelembe kell venni, hogy az atka a fedett fiasításban 11-12 napig tartózkodik, az addig végzett kezelések rájuk nézve hatástalanok. A szublimálást mind a tavaszi peregetések közötti időintervallumokban, mind nyár végén és ősszel érdemes ismételni, egy-egy kezelési ciklus 5-7 ütemezett szublimálásból áll. Záró kezelésként is alkalmazható, de a hőmérsékletnek 10℃ felett kell lennie, hogy a telelő fürt fellazult állapotban legyen. Fontos, hogy az atka gyérítést, irtást ne csak rutinszerűen „vakon” végezzük, hanem mintavétel szerűen mérjük a családok atka terheltségét, és a helyzetnek megfelelően átgondoltan kezeljük a méheket.